Szókratész blog

Furcsa, de ehhez azt kell először megvizsgálni, hogyan működnek a pénzügyi piacok. Az egyes eszközöknek az árát a kereslet és a kínálat határozza meg. Továbbá az eszközöket 2 kategóriába lehet besorolni. Vannak az úgynevezett biztonságos (risk off) eszközök , ezeket akkor részesítik előnyben a befektetők, amikor a piacon pesszimista hangulat uralkodik, valamint a kockázatos (risk on) eszközök, ezek iránt akkor nagyobb a kereslet, amikor a piacon optimista hangulat van. Tipikus biztonságos befektetésnek számít például az arany, kockázatosak pedig a részvények, de igazából egymáshoz viszonyítva lehet leginkább megmondani, hogy mi számít biztonságosnak és kockázatosnak. Nézzük a pénzpiacot, biztonságos devizának számít a japán jen, az amerikai dollár, és a svájci frank. Igen az a svájci frank, amiben fél Magyarország eladósodott. A többi deviza pedig kockázatosnak számít, természetesen ha a biztonságos vagy menedékdevizákhoz hasonlítjuk őket. Külföldi pénznemben hitelt felvenni egyet jelent árfolyamkockázatot vállalni, vagyis arra spekulálni, hogy a törlesztőrészlet lecsökken, ha meggyengül az a pénznem, amiben a hitelt felvettük. Árfolyamspekulációnál tulajdonképpen fogad az amber egy eseményre

Ebben a posztban szeretném megosztani veletek az életszemléletemet. Optimista ember vagyok, aki hisz a fejlődésben, és abban hogy a remény hal meg utoljára. Az optimistákat gyakran éri csalódás, mégis számomra sokkal jobb így, mint ha pesszimista lennék. Mire számíthat egy pesszimista? Eleve úgy áll hozzá a dolgokhoz, hogy úgyis szar lesz, hogy tud ilyen elvárásokkal végigmenni a célhoz vezető úton? A végén persze lehet kellemesen csalódik, mert jobban sikerül valami, mint azt várta, és boldog lesz egy ideig. Ezzel szemben az optimista ember úgy cselekszik, hogy közben a legjobbakat reméli, és végig jól érzi magát, a célban ugyan lehet, hogy cslódás fogja érni, de ez nem tart olyan hosszú ideig, mint maga az út, és az is megeshet, hogy azt kapja, amit várt, vagy annál még jobbat. Szeretném még feleveníteni egyik kedvenc filmem egy részletét. A Peaceful warrior főhősét, a balesetet szenvedett tornászt elviszi a mestere túrázni, azzal, hogy valami fantasztikusat lát majd. Mikor felérnek a hegyre, megkérdi a fiú, hogy mi az, amit mutatni akart neki a mester? Erre ő felvesz egy követ a földről, és azt mondja hogy ez az. A tornász persze kiakad, hogy a semmiért gyalogoltak annyit. A mester erre azt mondja: egész úton olyan boldog voltál. A fiú elkezd gondolkodni, és hirtelen megérti, mit akart neki megtanítani mestere, és csak ennyit mond: the journey brings us happiness not the destination. Nagyapám is optimista ember. Jövő héten ünnepeljük kilencvenedik születésnapját.

Lépjünk tovább, a hanyatlás legjelentősebb okai csak most következnek. 1985 egy fontos évszám. Ez volt az első olyan év, amikor az USA nettó exportőrből nettó importőr lett. A külkereskedelmi hiány évről évre csak növekszik, ezt csak hitelekkel lehet fedezni. És ki a legnagyobb hitelező? A FED, vagyis az Amerikai Szövetségi Jegybank, amely se nem amerikai, se nem szövetségi és se nem bank, hanem egy egyszerű magánintézmény. Mint magánbank, egyetlen célja a nyereség elérése, ezért mindent meg is tesz. Az utóbbi 20 évben szinte kizárólag hibás döntéseket hozott, önti a fedezetlen pénzt a gazdaságba fellendítés címén, ami nevetséges. A FED az az intézmény, amelyik lassan de biztosan elkezdte szétverni az USA alapjait, hogy a szilárd épület szépen összedőljön. A FED mint magánbank érdekes játékot űz. Pénzt önt a gazdaságba, ezért cserébe az USA államkötvényt bocsát ki, amelyet olyan országok vásárolnak meg mint Kína, Japán, stb. Ezeknek a távol keleti országoknak azért éri meg jelenleg finanszírozni az USA gazdaságát, mert így a termékeiket bevihetik az országba. Az olcsó áruk azonban lenyomják a hazai termékek iránti keresletet, így sok nagyvállalatnak nem éri meg otthon, drága munkaerő mellett termelni, hanem Mexikóba, vagy a Távol-Keletre költöznek, ahonnan az USA importálja saját vállalatai termékét, növelve ezzel a külkereskedelmi hiányt. Emellett nő a munkanélküliség, csökken a vállalatoktól származó adóbevétel is, így a hiány egyre csak nő, amit megint csak hitellel lehet fedezni. Nem csoda, hogy az USA jelenlegi adósságállománya a legnagyobb a világon, 12600 billió dollár. A FED mindenesetre megkapja a fedezetlen pénze helyett a munkával előállított fedezett pénzt kamatostul. Ez ám az üzlet. De a java még hátravan. Azzal, hogy a FED önti a pénzt a gazdaságba, hatalmas inflációt okoz, amelyet az USÁ-ban mindenféle trükkel alacsonyabban tüntetnek fel, mint valójában, ezzel a lakosok mindegyike veszít, de ugyanúgy veszít az egész világ. Miért? A hitelfelvevőkre rásózzák a lassan semmit nem érő gyorsan inflálódó dollárt, a világ többi részére meg azt a dollárt, amelyért az olajat vásárolhatják pl. EU, illetve eladják (olajtermelők). Ezzel két legyet ütnek egy csapásra, hiszen az USA gazdasága úgy jut pénzhez és olajhoz, hogy semmit nem érő dollárt ad cserébe, valamint a világ többi országát gyengíti az inflálódó pénzével. Ezért is szorgalmazzák a BRICS országok az új tartalékvalutát, és ezért ragaszkodik az USA a dollárjához.

A történetnek azonban nincs vége. Említettem, hogy a vállalatok zöme külföldre menekül kihasználni az olcsó munkaerőt a drága amerikai helyett. Ezzel az ország egyetlen iparágra támaszkodhat csupán, ez pedig a fegyvergyártás. Az USA fegyvergyártásból él. Eladja Szaúd-Arábiának, Izraelnek, Európának, de sajnos ez mind nem elég a nagy fegyvercégeknek. A legnagyobb üzlet ugyanis a háború. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy az USA a 2. világháború óta szinte minden évben harcolt valahol, szinte kereste a konfliktusokat, természetesen a békéért és demokráciáért, igaz? Ezért volt a hidegháború, Kórea, Vietnam, Öbölháború, Irak, Dél- és Közép- Amerika, Afganisztán, Jugoszlávia, Líbia, a sort lehetne folytatni.

Az igazság az, hogy az Amerikai Egyesült Államok csapdába esett. Hiszen nem maga az USA felelős a háborúkért, a pénzügyi spekulációkért, és válságokért, hanem az őt irányító mohó globális magán pénzhatalom, a fegyvergyártó cégek, pénzügyi spekulánsok, olajcégek, építkezési vállalatok, energiacégek. A birodalom rossz kezekben van, a hanyatlása pedig megállíthatatlan.

Az USA egyik legnagyobb problémája, hogy az országot nem a demokratikusan megválasztott elnök, és a törvényhozók, mint a szenátus, államtitkárok, egyéb szakemberek irányítják, hanem egy olyan szűk csoport, amelyet nevezhetünk akár Elitnek, akár globális háttérhatalomnak, a név mindenképpen olyan emberek csoportját jelöli, akik a világ összvagyonának jelentős hányadával rendelkezik. A pénz = hatalom egyszerű képletből egy kis utánajárással akár név szerint is megtudhatjuk, melyek azok a családok, akik rendelkeznek azzal a bizonyos valódi hatalommal. Egy olyan világbirodalomban, ahol az elnökválasztás úgy zajlik, hogy az nyer, aki a legtöbb pénzt tudja összegyűjteni (Obama több mint 1 milliárd dollárt), az régen nem jó. Arról nem is beszélve, hogy a legnagyobb támogatók nem azért adják a pénzüket az elnöknek, mert annyira jószívűek lennének, hanem mert elvárnak cserébe valamit. Pl. Obama legnagyobb támogatója a Goldman Sachs bankholding azt, hogy az ő emberei üljenek a pénzügyminisztériumtól kezdve a tőzsdefelügyeletig minden fontos pénzügyi pozícióban. Az elnökválasztás egész egyszerűen egy olcsó színjátékká degradálódott, ugyanis szinte biztos, hogy két szervezet, a Bilderberg csoport és a Külkapcsolatok tanácsa dönti el, ki lehet elnökjelölt, és ki legyen az elnök maga. Az USA elnöke (papíron a világ egyik legbefolyásosabb embere) tehát egy báb, aki egyszer farmer (Carter), másszor színész (Reagan), vagy olajmágnás (kis Bush), netán CIA igazgató (öreg Bush), és sajnos nem az országa érdekeit tartja szem előtt.

A világtörténelem során számos birodalom emelkedett fel a semmiből, évszázadokon keresztül meghatározó szerepet játszott a világ történéseiben, majd hirtelen megszűnt létezni. A vég bekövetkezésében számos ok játszott szerepet: lehetett ez pénzügyi, éghajlati, politikai, stb. Mai világunkban is létezik egy nagyon is meghatározó szerepet betöltő birodalom, mégpedig az USA. A mindennapi világeseményeket figyelemmel követve gondolhatnánk, hogy köszöni szépen jól van Amerika, de a tények azt mutatják, hogy az ország hanyatlik. Ez a hanyatlás jó vagy rossz a világ számára? Jelenleg mindenképpen rossz, hiszen minden ami az USÁ-ban történik, az kihatással van az egész világra. De tudjuk azt is, hogy a vég valami újnak a kezdete, akár egy jobb és igazságosabb világnak. Melyek tehát azok a problémák, amelyek lassan de biztosan megsemmisítik az Egyesült Államokat? Lássuk.

Eljutottunk a jelenbe. Volt persze még Orbán, Medgyessy meg Gyurcsány kormány is, majd most újra Orbán, meg egy fontos megállapodás. Ismét csak a külföldiek: az MSZP kormánya a nagy jólét miatt kénytelen volt IMF hitelhez folyamodni, amivel kb. 200 ezer évre adósodott el az ország elveszítve mindenét, pl. a reményt, a jobb élethez. A pénzből nem sokat látott az ország, annál többet a külföldi spekulánsok. Ezzel a bal-lépéssel (szó szerint) sikerült gyarmati szintre süllyednünk, immár sokadszor. És ehhez nem is kellettek fegyverek. Dehogynem, hisz ott volt a média. A jól ismert ballib média megetetett mindenkit, ahogy az EU csatlakozáskor is. A média mondanom sem kell szinte kizárólag külföldiek kezében van. Igaz, hogy vannak esetleg Kovács, meg Horváth nevezetű lap- és tv tulajok is, de ezek csak felvett nevek, a valóságban Grossman, Kohn, stb. az eredeti nevük. Ez a média szépen felépítette azt a csapdát, amibe belesétáltunk. A magyar nép legnagyobb problémája talán a hiszékenysége, ezt könnyen ki is használt(j)ák. A társadalom a kétségbeesésből kétségbe esett, jó mélybe. A pénz szintén mélybe, mély zsebekbe vándorolt, külföldi zsebekbe és a külföldi kiszolgálók zsebébe. Ma 2012-ben ott tartunk, hogy nincs semmink. Van egy kormány, ami véleményem szerint több jó lépést is tett, amelyek segíthetnek a nemzetnek kilábalni ebből a helyzetből, de annyira erős a szembeszél minden irányból, hogy szinte lehetetlen az előrejutás. A kormány keze ráadásul meg is van kötve, hiszen adósok vagyunk, nem lehet ugrálni, ráadásul ott van az EU szigorú keze. És megint csak az idegenek…

Az előző bevezető részt azért tartottam fontosnak, hogy lássuk azt az összefüggést, hogy az idegen uralom volt az oka a magyar nemzet meggyengülésének. A gengszterváltás (Szaniszló Ferenc szavával) egy bohózat volt, úgy ahogy van. A kommunista vezetés hirtelen demokratává vedlett, majd megmondták a népnek, hogyan is kell demokrataként viselkednünk az elkövetkező időkben. Ez talán még nem lett volna probléma, hiszen ki nem örült a változásnak, de talán kevesen gondoltak arra, hogy az igazi fekete leves csak most következik. A korábbi háttéralkuk nyomán az új kormányra hárult a nemzeti vagyon elkótyavetyélése, bocsánat, a privatizáció beindítása. A legnagyobb vállalatokat fillérekért (szó szerint) adták el külföldieknek, persze a hazai kiszolgálók is megkapták a maguk millióit a svájci számláikra. Így lett hirtelen milliárdos néhány jómadár (pl. Gy. Ferenc, M. Péter, B. Gordon és a többiek). A bankkonszolidációval meg ingyen pénzhez és piachoz jutott megint csak néhány nem hazai. Ekkor jelent meg a színen a Hitgyülisekből verbuválódott SZDSZ, akik a semmiből hozzájuthattak bármihez, amihez akartak (pl. a hatalomhoz). A média hogyhogy nem szintén azt szajkózta, amiről az SZDSZ is beszélt. 1994-ben a privatizáció folytatódott most már MSZP alatt, akik bizonyíthatóan csalással jutottak hatalomra (ahogy 2002-ben is), magukhoz véve a liberálisokat. Ez a balliberális párosítás manapság eléggé ismerős, elég csak az EU-ra vagy a mai médiára gondolni. Bokros csomagja rátett még egy lapáttal az amúgy sem rózsás helyzetre, amivel az ország most már szinte végérvényesen a gödör aljára került. És nem győzöm hangsúlyozni, megint csak idegenek segítségével.

Felvidéki magyarként természetes dolognak tartom, hogy az anyaország mindenkori állapotát (gazdasági, szociális és politikai helyzetét) nyomon kövessem, aggódva figyeljem és szóvá tegyem, ha a magyar nemzet hanyatlik. Márpedig jelenleg ez a helyzet. Ezek a negatív folyamatok nem egyik napról a másikra bontották, bontják atomjaira a magyar társadalmat minden téren, hanem mindez hosszú évtizedek, évszázadok során végbemenő külföldi „malmok” lassú őrlésének az eredménye. Elég csak arra gondolni, hogyan fosztották meg a nemzetet aranybányáitól a Fuggerek, vagy Fortunatus Imre hogyan tékozolta el a magyar kincstár vagyonát. A pénzkérdés felbukkan a Habsburgok idején is, a szabadságharc kirobbanása is ehhez köthető, a magyarok ugyanis nem akarták felvállalni Bécs hiteleinek felvételét és fizetését. Az ekkor létrehozott szilárd magyar pénz, a Kossuth bankó viszont nagyon szúrta a királyi ház szemét, így nem volt más megoldás, az oroszokat kellett behívni a magyarok leverésére, persze fizetség ellenében. Az 1948-as szovjet hatalomátvétellel ismét idegenek irányították a magyar nemzetet. Az ország ekkor indult nagy hanyatlásnak, elkezdődött a társadalom tagjainak egymástól való elidegenedése, a gazdaság folyamatosan egyre mélyebbre süllyedt, a kommunista vezetés pedig hiteleket vett fel az annyira utált (vagy mégsem?) kapitalistáktól, amely pénz egy része bőröndökben távozott a gyarmattartó Szovjetunióhoz, visszafizetni persze nem nekik kell. Láthatjuk, hogy az utóbbi évszázadokban az idegen irányítás mennyire káros hatással volt nemzetünk létére. Ezzel el is érkeztünk a rendszerváltáshoz, amidőn sikerült megszabadulnunk a szovjet rabigától, és végre saját kezünkbe vehettük a sorsunkat. Vagy mégsem?

Legalábbis abban a formában, ahogyan ma ismerjük. Szeretném az elején leszögezni, hogy az, ami az alábbi videóban található, abban az esetben érvényes, amennyiben a mostani trendek változatlanok maradnak. 

A videóhoz egy kis magyarázat:

A "fertility rate" azon gyerekek számát jelöli, amelyeket egy anya szül élete folyamán, azért lehet nem egész szám, mivel átlag értékről van szó. Nevezzük most FR-nek az egyszerűség kedvéért, nem fordítom magyarra, a születési ráta nem ugyanaz.

És egy kis ízelítő a videóból:

A lényeg, hogy legalább 2,11 értékű FR szükséges ahhoz, hogy egy társadalom fennmaradjon. 1,9 értékű FR-nél még soha nem sikerült visszafordítani a hanyatlást, 1,3 értékű FR következményei pedig visszafordíthatatlanok. 31 európai ország átlaga 1,38. A lakosság Európában viszont nem csökken. De nem lövöm le a poént, tessék megnézni a videót. Aki pedig megnézte, és azt hiszi, hogy minket az nem érint, tessék elgondolkodni, melyik az a népcsoport, amelyre ugyanaz érvényes többé-kevésbé, ami a videóban található. 

Erre a kocsmáros: Mit parancsol Fico úr?

Úgy döntöttem első bejegyzésemet a múlt heti felvidéki választásoknak szentelem, ezért lesz szó egy kicsit a politikáról és a miniszterelnökről magáról, akit érdekes módon mindneki gyűlöl, de mégis főlényesen győzött a választásokon. Én sem kedvelem, ahogy egyik politikust sem. Vannak közöttük kevésbé rosszak, de jónak egyiket sem nevezhetem, főleg nem a kommunistákat szocialistákat. Hogy mi a bajom velük? Csupán az hogy tönkreteszik a gazdaságot, lásd Magyarországot, de említhetném akár az egész Európai Uniót, amelynek parlamentje tele van szocialistákkal. Ezen kívül pedig, itt a felvidéken ott rúgnak a magyarokba, ahol érnek. Eddig is így volt és ezek után sem számítok jobbra, mivel az SNS kiesett, így legalább pár szavazóját át lehet majd csábítani. Ezen kívül amire még számítok: adóemelések, további eladósodás, a cigányok további elkényeztetése és bátorítása, a középosztály (ha egyáltalán van még olyan) és a kisvállalkozók megfojtása és ellehetetlenítése. Véleményem szerint Szlovákia 10 év múlva abba a helyzetbe fog kerülni, amiben Magyarország van most, tehát kb. 10 évvel le van tőle maradva. Hogy milyen volt Magyarország 10 éve? A felvidéki, aki Magyarországon dolgozott és minimálbért keresett ott, szinte már kiskirálynak érezhette magát itthon, most pedig majdhogynem fordított a helyzet. Továbbá emlékszem még azokra az időkre, amikor  a korona-forint árfolyama valamivel 5 fölött alakult. Ha még mindig koronánk lenne, akkor 320-es euró-forint árfolymnál a korona-forint árfolyama több, mint 10 lenne, tehát megduplázódott. Hogyan jutott ide Magyarország? Főleg a szocialista kormány 8 éves "tevékenykedésének" köszönhetően, ami Szlovákiára még csak most vár. De ez van, minden országnak olyan kormánya van, amilyet megérdemel. Úgy látszik Felvidéken az emberek majdnem felének nincs véleménye, a másik fele pedig büdöskommunista. De lehet, hogy mindegy is, mivel amúgy is a Penta irányít. 

 Üdvözlök mindenkit a Szókratész blogon, amit andresini kollégámmal elindítunk a mai napon. Azért Szókratész blog a neve, mivel elmélkedni fogunk elsősorban gazdaságról, politikáról, tudományról, sportról, magáról az életről, egyszóval mindenről. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenhez értünk is, csupán lehetőségeket szeretnénk felvázolni és a véleményünket szeretnénk kinyilvánítani, amivel nem kötelező egyetérteni senkinek, sőt örömmel fogadunk minden hozzászólást, más véleményt, kritikát. Senki ne számítson nagyon hosszú bejegyzésekre, mivel tudom, hogy senkinek nem lesz kedve akkor elolvasni őket. Ha nem jelölünk meg forrást, akkor nem kell azért krizitálni, mivel nem tudományos munkát végzünk.